Kommelmélet házi(videó)feladat

Ez itt a kommunikációelmélet órára készített videó feladatom. Az alapérzelmek témáját kaptuk, azt dolgozhattuk fel, eléggé kötetlenül. Az volt a célom, hogy egy régi Chaplin mozit (amiben eltúlzott érzelmek dominálnak) és egy viszonylag friss, magas színvonalú színészi játékkal megáldott filmet (ezesetben a K-Pax című zseniális alkotást) összehasonlításképp összemontírozzak.
A végeredmény valahogy túlmutat önmagán.. A Chaplin Aranylázáról kiderült hogy egyáltalán nem túlzottak az érzelmek, sőt inkább mélyek, és átélhetőek, és az 1+1=3 alapelv egészen más irányba vitte a készülő anyagot, rendesen keresztülhúzva az eredeti koncepciót.. egyáltalán nem bánom.
A Chaplin film különböző jeleneteinek bekeverésével létrejöhetett egy más szituáció mint az eredeti. Két komplett jelenet részleteinek a sorrendjét változtattam meg. Mindkettő az egyedüllétet fejezi ki (bánat - mint az egyik alapérzelem), de míg az eredeti a személy magányát hangsúlyozza, az én verzióm inkább az elszigetelődést, a be-nem-illeszthetőséget. Így közvetve az elidegenedést is.
Az első rész tárgyalja az érdeklődést és a döbbenetet, azoknak többféle formáját, a zene viszont nagyban rányomja a bélyegét a videó egészére: A dallam melankolikus hangvétele megtölti az egészet szomorúsággal és talán némi tudatalatti félelemmel is. (Számomra mindenképp. Részemről úgy érzem sokkal inkább szól a félelemről mint bármi másról..)

Filmrészletek: K-Pax, Chaplin: Aranyláz
Zene: K-Pax (Soundtrack) - Grand Central, K-Pax (Soundtrack) - Powell's Return